Az érzelmi támogatás hatalmas felelősség
A lehetetlen helyzetek és az ellentmondásos gondolatok elképesztő feszültséget keltenek. Valóban romboló hatásúak, amiket nem lehet egy kis meditációval helyrebillenteni. Olyankor az ember szétfeszül, egy “lazítsd el magad”-tól kijön belőle az állat, és esélye sincs a megnyugvásra, mert közelében sincs azoknak a gondolatoknak, amik a hasznára válhatnának.
Személyiségfüggő, hogy ki hogyan, mi módon talál vissza a saját belső békéjéhez. De akár kitombolja, kibeszéli, kisírja, kiissza, kieszi… magából a csalódottságát, akár magába roskadva szenved a történteken, egy elkerülhetetlen folyamat részese, egy küzdelemé a megkönnyebbülést okozó gondolatokért.
Nem kellemes, ha mi vagyunk ez az ember. De az sem, ha a környezetünkben valaki.
Mert erősen kérdéses, hogy meddig tart a hatáskörünk, meg tudunk-e menteni valakit az akaratán kívül.
Szerintem nem. Szerintem azon túl, hogy a szeretetünkről vagy a szerelmünkről biztosítjuk, hogy (bármennyiszer is hajt el minket) rendületlenül mellette állunk, semmi mást nem tehetünk.
A lelki segítségnyújtásban vízválasztó az a pillanat, amikor én (aki jól van) és ő (aki nincs jól) egy olyan ponton találkozunk, ahonnan ugyanakkora eséllyel indulhatunk el együtt lefelé és felfelé is. Képes vagyok rá, hogy a pozitív kisugárzásommal felhúzzam, vagy valójában erőtlen vagyok én is, és hagyom, hogy ő rántson magával.
Akkor segíts, ha biztos vagy az erődben. Bizonytalan támaszból még semmi jó nem származott.
Arra jó példa a film :Csodálátos álmok jönnek” ahol a fő szereplö megy a pokolba megmenteni a feléséget és figyelmeszetik hogy ott marathat ha nem sikerul, szóval 2 fajtak kiút létezik.
Nagyon izgalmas kérdést feszegetsz!El is kapott a hév,hogy gyorsan reagáljak, ehhez képest lassan egy órája töprengek,hogyan is fogalmazzam meg gondolataimat.Tapasztalatom szerint az elfogadás,a másikba vetett hit, a szeretet és türelem a megoldás.A másikat elég erősnek tartom,hogy megtalálja, és én képes vagyok rá és el tudom fogadni az ő életére vonatkozó megoldásokat.A szeretet, hétköznapok hangtalan csodái ,hegyeket képesek megmozgatni csak ne felejtkezzünk el róluk.Ezek,az időszakok nehéz pillanat az életünkben,de ezekből tanulunk legtöbbet és utólag vissza gondolva, ezek hoznak még közelebb egymáshoz.Néha azonban az is előfordul,hogy valakitől el kell távolodnunk,mert ő abban a helyzetben akar maradni,ahova került,de helyette nem élhetjük az életét.El kell tudnunk fogadni azt is,hogy neki ott ez a döntése.Majd ha ott lesz az idő változtat.
EZ mind tiszta szent igaz. Mindennap átélem a férjem, mellett,aki 3 éve beteg.Remélem,kijavul.Már néha én is belátom,hogy bármennyire is vezérel a jó szándék engemet,számára minden idegesítő.De akkor mit is tegyek .Mostanában jobbnak látom a hallgatást.Talán ez segít.