Nagy ígéretek, nagy hazugságok
Ígéretek alatt most nem a hétköznapi értelemben vett megbízhatóságot értem, hanem Az Ígéreteket, amikkel elkötelezzük magunkat valaki(k) vagy valami mellett, amikor kísérletet teszünk az örökkévalóság megteremtésére egy valós vagy képzeletbeli pecséttel.
Akármilyen módon is rögzítjük aktuális elképzelésünket a jövőről, azok akkor is csak elképzelések maradnak, és mindig tartalmazzák azt az aprócska hazugságot, hogy tudjuk, mi lesz holnap. Akik tudatosabban élnek, picit kisebbet kamuznak ilyenkor, mint akik nem, de a lényegen ez sem változtat: senkinek sincs a legcsekélyebb fogalma sem arról, hogyan fog érezni a jövőben bárkivel vagy bármivel kapcsolatban. Persze teremthetjük folyamatosan a vágyainkat és tehetünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a valóság az ígéreteink teljesítéséhez igazodjon, de bármikor megeshet, hogy nem tudunk uralni minden körülményt.
Azt tapasztalom, hogy a boldogtalanság alapja sokszor csak egy ígéret, ami mellett tűzön-vízen át ki akartok tartani, mert be akarjátok bizonyítani, hogy őszinte volt, amikor kijelentettétek, hogy a szavaitoknak súlya van, és hogy jó emberek vagytok. Csakhogy azóta a valóság minden egyes pillanata újraépült, s benne te úgy maradtál hűséges a saját ígéretedhez, hogy közben cserbenhagytad saját magadat, nem azt teszed, amit szíved szerint tennél. Az egyik oldalon vagy TE (az, akivé mára lettél) a lehetséges boldogságoddal, a jövőddel… a másikon pedig egy ígéret, amit akkor hoztál, amikor elhitted, hogy látod a jövőt.
Szerintem könnyű választani.
Maximálisan egyetértek az írásoddal.
Meg kell tudni engedni magunknak MOST, hogy változtassunk egy korábban tett ígéretünkön, véleményünkön.
Az en velemenyem az, hogy ezt a kerdest tobb oldalrol is meg lehet kozeliteni. Vegyuk alapul a te peldadat az oltar elott kimondott igennel kapcsolatban.Ebben az esetben szerintem nem egy egyszeru igeretrol van szo hanem azt igerjuk, hogy a masik mellett kitartunk joban roszban egyarant. Tehat itt nem szukseges, hogy ismerjuk a jovot ugyanis azt igerjuk, hogy akarmilyen lessz a jovo mi ugy is ott maradunk a masik mellett.
Nem szamit, hogy mi lessz holnap vagy jovobe mi azt igerjuk egymasnak, hogy mindig kitartunk egymas mellett.
Sot ez mar nem is igeret hanem esku, mert megeskuszunk Isten elott, hogy egymassal maradunk minden korulmenyek kozott mig a halal el nem valaszt.
Es ebben az esetben szerintem tenyleg nem szabadna megtegyuk konnyelmuen azt, hogy holnap adodik egy jobb lehetoseg valahol es egyszeruen cserben hagyjuk a tarsunkat csak azert mert a sajat erdekeinket nezzuk.
En regota tanulmanyozom a Vonzas Torvenyet sot probalok teljesen az szerint elni de ebben a kerdesben valahogy nem tudok eggyet erteni.
Lhet, hogy velem van a baj es azert nem sikerult meg megvalositsam az osszes celjaimat?
Senki nem beszél könnyelműségről vagy arról, hogy bajban hagyja a társát. Ha a szíved után mész, ilyet úgysem teszel. De ha már nem vagy boldog mellette, ha az energiád arra megy el, hogy elviseld vele az életet, akkor hiába várod, hogy a dolgok változzanak, nem lesz jobb, hiszen az alapvető érzelmi beállítottságod negatív, és biztos lehetsz benne, hogy az övé úgyszintén. Ez a hangulat pedig szép lassan az életetek minden területére rátelepszik, beleértve az egyéb kapcsolataitokat, a munkátokat vagy az egészségeteket.
Azt mindenkinek éreznie kell, hogy átmeneti problémáról vagy állandósult helyzetről van-e szó. Ráadásul semmilyen akadálya nincs annak, hogy a társaddal azután is segítsétek egymást és számítsatok egymásra bármilyen helyzetben, miután szakítotok.
Ajánlom figyelmedbe a zencsajjal készült interjúmat:
http://profilok.tw/2011/09/zencsaj-novak-magdolna/
Vera, a problémát én ott látom, hogy nagyon sok ember nem magának él, sokszor tudatlanságból, de mégis, legtöbbször félelemből sem képesek önmaguknak sem bevallani, hogy “az, amit csinálok szar”.
A “társadalmi konvenciő”, mint olyan, annyira mélyen gyökerezik korunk társadalmában, hogy nagyon nehéz tőle elszakadni. Ha bárki is ellene tesz, azonnal feketeseggű lesz, ő lesz a nyájban az első, aki farkast kiált, majd ha tovább folytatja, maga a farkas.
Pedig igazad van. Sok embernek kellene így gondolkodnia, de nem várható el senkitől, hogy “szokásjogon szocializálódott” létére felül tudjon emelkedni önmagán. Ehhez… kell valami az életében, ami megtöri, lerombolja azokat a dolgokat, amikben addig “hitt”, mégha vakon, a tudatosság teljes hiányával is. Ezt a törést sokminden kiválthatja, de eddigi tapasztalataim szerint szinte kizárólag negatív élmények hatására lesz maradndó a “dobozon kívüli” látásmód. Ha pozitív csalódás vitt rá valakit, hogy felülemelkedjen önmagán, semmi más nem történt, mint egy kis dobozból egy nagyobb dobozba tette át létezésének határait. A negatív csalódás azonban más…
… de azt hiszem, ez már messze visz, el a tárgytól. Remélem, elég összeszedett lett :)
Igen, értem, amit mondasz. És köszönöm!
nahát, azt gondoltam eddig, hogy nem érti senki, amikor nem akarok a jövőre vonatkozó ígéreteket tenni, pont azért, mert bárhogy is érzek vagy ítélek meg dolgokat most, nem tudom, hogy mi és milyen irányba befolyásolja majd az érzéseimet. és végre: mégiscsak van, aki hasonlóképp belátja a nyilvánvalót :)) igen ifjonc koromban hallottam, hogy “egyetlen állandó dolog van: a változás” akkor nem igazán értettem ennek a jelentését, de mára teljesen világossá vált.
De nagy baromság:)Jézusom ekkora kamu dumát:).
HA MEGÍGÉRTÉL VALAMIT TELJESÍTENI KELL ÉS PONT, VAGY NE IGÉRJ SEMMIT.Minősít és degradál ha a szavad egy kalap szart se ér, mindegy mi történt ha megígérted tejesítsd.
Persze, nevelés otthonról hozott dolog hogy nem ígérget valaki a levegőbe, magam részéről nem ígérgetek semmit.Megmondom hogy megteszem amit tudok és majd meglátjuk, ( ja igen 21 éve vagyok házas de az ugye nem csak ígéret hanem eskü is volt mert templomban is esküdtünk). Tartani az adott szavad, ez jelenti hogy ember vagy tehát ne add feleslegesen.
Életem első trollja! De vártalak már!
Szerintem az első mondatom éppen azt bizonyítja, hogy fontos számomra az adott szó, ezért nem ígérgetek fűt-fát.
Gyere máskor is, érdekel a véleményed!
Jártam írtam máskor is, troll a nénikéd:). Csak mert nem borulok a lábadhoz ?
“Csakhogy azóta a valóság minden egyes pillanata újraépült, s benne te úgy maradtál hűséges a saját ígéretedhez, hogy közben cserbenhagytad saját magadat, nem azt teszed, amit szíved szerint tennél. Az egyik oldalon vagy TE (az, akivé mára lettél) a lehetséges boldogságoddal, a jövőddel… a másikon pedig egy ígéret, amit akkor hoztál, amikor elhitted, hogy látod a jövőt.”
Annyit érsz mint az adott szavad, ne adogasd feleslegesen és ne keress felmentést hogy boldogság és egyéb.
Biztosan oka van hogy pont erről írtál, és tartom a kiút keresés pontosan az ami nincs az ígéretnél.
Ha megtetted vállald a következményeit,nem vagy jövőbe látó akkor is… ettől vagy ember nem az eldobható kiútkereső becsülettől.
Igen, mindig van oka. A nekem írt levelek tanulságait szoktam bejegyzésekben összefoglalni. Adott pl. egy fiú, aki megígérte az apjának, hogy továbbviszi a családi vállalkozást. De gyűlöli ezt a munkát, másban tehetséges, más teszi boldoggá, a gondolattól is rosszul van, hogy egész életében ezt kell csinálnia… és ez a vállalkozás minőségén is meglátszik.
Én úgy látom, hogy pl. ebben a szituációban milliószor fontosabb, hogy a fiú végre harmóniára leljen és azt csinálja, ami neki való, mint az, hogy tartsa magát egy fiatalon tett ígéretéhez, még ha az apjának is tette. Az apa, amikor kikövetelt egy ilyen ígéretet, az egész élete munkáját féltette, egy ígérettel akarta biztosítani, hogy nem volt felesleges, amit csinált. De egy másik kor, egy másik világ elvárásai voltak a szeme előtt, arról pedig teljesen megfeledkezett, hogy a fia is úgy akarja érezni a halálakor, hogy volt értelme annak, amit csinált.
Ahogy a cikkben is szerepel, nem a hétköznapi értelemben vett megbízhatóságról beszélek, hanem azokról Az Ígéretekről, amik befolyásolják az egész életedet, és amik mögött sokszor mások önző szándéka áll (ahogy itt az apa esetében).
Ezzel együtt semmilyen formában nem értek egyet az élethelyzetek szélsőséges megítélésével, pl. az “attól vagy ember” kijelentéseddel. Nem, nem ettől vagy ember. Attól vagy ember, hogy tudsz alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, meg tudod találni azokat a gondolatokat, amik segítenek megérteni a benned vagy a körülményekben történt változásokat.
Még egy dologra felhívnám a figyelmedet az ígéretek kapcsán: a történetben szereplő nő megígérte gyerekkori vidéken élő barátnőjének, hogy befogadja a fiát Budapesten, amikor az egyetemista lesz. Csakhogy, amikor ezt az ígéretét tette, még nem is sejtette, hogy 43 éves fejjel teherbe esik, és éppen akkor szül egy kisbabát, amikor az egyetemista fiú hozzá költözne egy aprócska lakásba. Adott tehát egy szoba. Te mit választanál? Tartanád az ígéretedet és a barátod gyerekének adnád X évre, vagy a saját gyereked szobája lenne?
Ugyanígy gondolkodj el azon, hogy amikor van egy ígéreted valaki felé, mindig történhet olyan esemény, amikor sokkal fontosabbnak érzed, hogy egy hozzád közelebb álló ember mellett legyél, ha ugyanabban az időpontban ő is számít rád, inkább neki legyél támasza, vállalva ezzel, hogy a korábban tett ígéretedet nem tudod tartani.
Az én esetemben ez egyszerű, nem ígérek ilyet, mert súlya van az adott szavamnak. Gyerekkoromtól erre neveltek.
Rendkívüli súlya van számomra az adott szónak.Írtam hogy nem teszek felelőtlen ígéretet, a megteszem ami tőlem telik és majd meglátjuk…..
De az hogy felelőtlenül ígérek utána meg visszakozás az nem fér bele a felnőtt létbe.
VÉGIG GONDOLOM MEG TUDOM E TARTANI, ÉS HA ÚGY VÉLEM HOGY NEM AKKOR NEM ÍGÉREK, ENNYI HA MÁR KINN VAN NEM VONOM VISSZA ÉS KERESEK KIUTAT.
Még egyszer a helyes sorrend, nem először ígérek aztán gondolkozom mi van ha…
Gondolkodom: kivitelezhető e józan ésszel, be tudom e vállalni a körülmények változását, ha igen akkor ígérem meg. De olyan hogy facsarom a szót és mentségeket keresek ,tudod mit megígérte akkor fogadja be, én azt tenném.
Kedves Dundolka! Miért írod, hogy “kamu duma”, mikor neked is ugyanaz a véleményed? :) Éppen arról van szó, hogy “NE ÍGÉRJ SEMMIT” Legalábbis olyat ne, amit nem biztos, hogy be is tudsz tartani. Szóval örülök, hogy egyetértünk :)
KEDVES ZSÓFI, a bejegyzés írójának szólt amit írtam.
Műanyag világban műanyag emberek műanyag ígéretekkel.
Hajlítható, eldobható elvekkel és erkölcsökkel. Borzasztót csalódtam a Vonzó Verában, micsoda egy ámítás….buzdítani a nem tartozol senkinek semmivel, csak magaddal törődj viselkedésre.
Nem azt írja hogy ne ígérgess, hanem hogy meg kell tanulni hajlítgatni az adott szót, mintha folyékony gerincünk lenne, nagyon mélyen elszomorít a bejegyzés.
Kedves Dundolka, mindenképpen bele akarsz beszélni a bejegyzésbe olyan gondolatokat, amik nincsenek benne. Egyáltalán nem erről szól az írás, amit itt megfogalmaztál. A magam részéről továbbra is ugyanarra az egy dologra biztatom az embereket: arra, hogy a szívükre hallgassanak, mert ez az egyetlen megbízható útmutatás. Bízzunk benne, hogy sosem kerülsz olyan helyzetbe, hogy felül kelljen bírálnod az életre szóló ígéretekkel kapcsolatos elveidet.
“és mindig tartalmazzák azt az aprócska hazugságot, hogy tudjuk, mi lesz holnap.”
Itt nem az kéne, hogy nem tudjuk, mi lesz?
És egy kérdés ezzel kapcsolatban: ha valaki túl buta ahhoz, hogy saját magát fejlessze, hogy lehet ráébreszteni a kamuzására? Egy ismerősőm ilyen, állandóan ígérget, semmit se tart be, dolgokról másképp számol be mint az igazság (szépít rajtuk), ha pedig rászólunk, megsértődik, hogy ő pozitív beállítottságú és az miért baj?
Nem tudok erre így válaszolni, nem ismerem az indítékait, de abban biztos lehetsz, hogy senki nem változik meg mások kedvéért.
Nagyon rátappintottál, tényleg azt vártam el, hogy változzon. Lehet, nekem kéne változnom az irányában…
A másik mondatot is megértettem azt hiszem: hazudjuk, hogy tudjuk a jövőt?
Dundolka,
valaki gondolatait (pl. egy verset is) többféleképpen lehet értelmezni, egy bizonyos szinten mindenki a saját szemüvegén keresztül látja, érti, amit olvas. Ez ráadásul olyan tartalmú írás, amiben erősen benne van a másképpen értés. Azt írod, hogy most borzasztóan csalódtál a cikk írójában, tehát ha már volt, hogy máskor is jártál és olvastál itt, akkor (és egyébként is) ezen cikk egyből lebaromozása helyett megpróbálhattad volna normálisabban kifejezni gondolataid, visszakérdezni, stb. Ez a hozzáállás is vallhat egy jellemre.
Akár műanyag is lehetek, de ebben a cikkben semmi gerinctelen könnyelműséget, felelőtlenséget nem érzek, sőt..
Te is ezt írod: “Megmondom hogy megteszem amit tudok és majd meglátjuk”
Valhat, valóban az Ígéret az adott szó nem egyezik azzal amit én írtam Megmondom hogy megteszem amit tudok és majd meglátjuk”.
Ígéret az szent, az adott szó nem másítható.
“– Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé.”
Egyszerű, ha nem tudom tartani nem ígérek.
Fontos dolgokban épp úgy mint hétköznapiakban.
Ha nem teszem, ha a szavam egy kalap sz** akkor rosszul érzem magam, és mit érdemel aki rosszul érzi magát:) azt fogom vonzani.Akit nem bánt egy nem teljesített ígéret, annak pedig lesz rá módja hogy megtudja milyen, visszatér az univerzum tesz róla.
Az ígéret adott szó, nem vonhatom vissza max vissza adhatják, az akinek adtam.
Nem kell feleslegesen mondani hogy szavam adom vagy megígérem, ennyi akkor nincs gubanc…
Kedved Dundolka,
A “megteszem, amit tudok” értelmezése szinte minden szakember szerint egyet jelent, mégpedig azt, hogy amikor kimondod, TUDOD, hogy nem fogod befejezni, nem fogsz eleget tenni a kérésnek.
Ez egy ki nem mondott “nem”.
Ha egy ember nekem örökké ezzel jön, hiteltelen lesz számomra. Nem veszíti el a hitelességét – meg sem kapja.
Mint vezető egy munkahelyen, nap mint nap elvárom a beosztottjaimtól, hogy ÍGÉRETET tegyenek különböző dolgokra: elvégezzék a nekik adott feladatokat. Természetesen NEM fogadom el válaszként tőlük, hogy “OK, főnök, mindent meg fogok tenni, hogy reggelre kész legyen a jelentés”. Azt várom el, hogy azt mondja: “OK, főnök, reggelre kész a jelentés.” Így kijelentő módban, ami számomra felér egy ígérettel. Tisztában vagyok vele, hogy nem minden esetben képesek megtartani ezt az ígéretüket, bármi közbejöhet, ami meggátolja őket ebben – de mikor eljön a számonkérés ideje, én felmérem sikertelenség esetén, mi történt. És ha rajtuk kívülálló okok miatt nem tudták tejesíteni az ígéretüket, attól nem fog elveszni a hitelük a szememben.
Tudom, ez talán túlságosan is gyakorlatias példa, de ez ugyanúgy működik MINDEN ígérettel. A világ változik körülöttünk, bármikor történhet olyan dolog, amivel nem számoltál, mikor az ígéreted megtetted. Nem köpönyeget kell forgatnunk, hanem alkalmazkodni a környezethez. Ha nem alkalmazkodsz, lemaradsz, elbuksz, meghalsz.
A környezetednek, akik szeretnek, számítanak rád, mi a jobb? Az, ha képes vagy megújulni, és a megújult, boldog ember lesz velük, vagy egy támogatásra, pátyolgatásra szorló valaki fogja le az energiáikat?
Az ígéret feladása nem kell, hogy feltétlen egyenlő legyen a szavahihetetlenséggel.
Hát ebből is látszik hogy nem vagyok szakember:)nem adogatom feleslegesen. Nem mondom csak azért hogy a másik megnyugodjon.
De tudod ha azt mondom hogy megteszem amit tudok akkor MEGTESZEM.
NEM FOSOM A SZÓT MINEK:)csűrd csavard ahogy akarod, nekem az adott szó szentírás, és előbb meggondolom , csak utána ígérek.
A be nem tartott szó energia, ami megtalál és visszakerül hozzád.
Mindenki úgy él ahogy akar, ha neked természetes hogy megszeged és visszakozol ,veled is megtörténik . Tudod hasonló a hasonlót vonz.
Milyen érdekes, hogy kinek mi jut eszébe hirtelen eme cikk olvasata során…. Bennem fel sem merült, hogy a felelőtlen ígérgetésekről, hazugságokról, szava-hihetetlenségről szólna.
Én többek között a magamnak tett ígéretekre gondoltam. Például megfogadtam magamnak korábban, hogy soha nem bocsátok meg annak, aki átvert, megbántott stb stb. De ma már megengedem magamnak, hogy a büszkeségemet, de legfőképpen az EGO-mat félretegyem és akár szeretettel gondoljak rá. Vagy egész egyszerűen megengedtem magamnak azt, hogyha nem viszek haza egy külföldi útról a családom minden tagjának ajándékot, akkor ne legyen ez miatt lelkiismeret furdalásom. Tudom ez viccesen hangzik nektek, de bizony nagyon sokszor elrontottam a saját nyaralásomat azzal, hogy napokig agyaltam azon, hogy kinek milyen kis személyes ajándékot vigyek haza. Vagy például megfogadtam, hogy mindenképp “megmentem” a szüleimet. Ma már elfogadom és szeretem őket olyannak, amilyenek és csak akkor segítek, ha megkérnek rá. És még sorolhatnám a sok kis példámat.
Sőt! Elváltam. Pedig nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy nem válunk el, mert azt nem illik. Ma mindketten boldogok vagyunk. Boldogabbak, mint amikor együtt voltunk. Örülök a boldogságának, az új házasságának. És megjegyzem mi is jóban vagyunk a volt férjemmel. Olyan fantasztikus élményekben volt azóta részem…mással. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha nem megy akkor rögtön el kell válni. De néha el kell(ene) gondolkodni, hogy mi a jobb. Fájós foggal élni, vagy kihúzatni a fogamat(ami bizony fájdalommal jár) és gyógyultan élni tovább. Azt gondolom nincs jogunk ítélkezni senki felett, hogy ki melyiket választja. A következményeket úgyis neki(k) kell vállalni.
Vagyis én olyan, saját magamnak tett ígéretekről “beszéltem”, amelyek a társadalom szemében etikusnak tűnhetnek, de az én életemet gúzsba kötötték. Eddig.
Valójában a másoknak való megfelelési kényszeremtől búcsúztam el.
Vagyis ez a cikk nekem ezt a tükröt mutatta. Milyen érdekes, hogy másoknak mit mutatott ez a “TÜKÖR”. Amiben ugye csak azt láthatjuk, ami bennünk is megvan.
SZER-etettel gondolok MIND-enkire :)
EGY közületek…
Az önbizalom emelő, lendítő, átütő erejü árama apró, félbehagyott dolgokon át szivárog el lényünkből. Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való elfutás feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett müvek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit.
/Szepes Mária/
Sziasztok!
Ha megengeditek, azzal kezdeném, hogy mindannyian a kauzalitás tudott, vagy tudatlan kényszerűségei alapján éljük az életünket.
…mivel mindennek oka van, és nincs okozat, az azt kiváltó ok nélkül, így ezt átgondolva, átérezve célszerű szemlélni a világunkat.
Verával egyetértek, és minő csoda dundolkával is!
Noha egyet értek dundolkával, ismeretlenül is, és előre is a bocsánatát kérve, meg kell, hogy rójam őt a gorombaságáért, noha tudom, hogy valahol belül oka volt arra, hogy azokat a mondatokat leírja Verának.
Azon túl, minden egyéb beleképzelt ártó szándék nélkül megkérem, felejtse el azt, vagy azokat a belső, mélyről fakadó előítéleteket, valós sérelmeket, amik arra a következtetésre juttatták, hogy csalódás a Vera eszmefuttatása az ígéretekről a számára! …és ha ezt sikerül megtennie, olvassa át újra a cikket, mert, ha megtisztul a lelke a belső és régmúltból gyökerező sérelmeitől, leveti majd azok nem a legtisztább képet adó szemüvegét, átérzi majd, hogy akaratlanul is tévesen ítél!
Verát megértem, hogy első olvasatra “csípőből” le trollozta dundolkát, és érzem a megnyilvánulásain, hogy már megbánta, hogy olyan hirtelen volt.
zso2-nek is érdekesek a szavai! Megjegyzem, ezek alapján, ha Ő ilyen kemény főnök, nem hullatok sűrű-sűrű könnyeket, hogy nem vagyok a beosztottja…
Azt ugyan nem tudom, hogy mivel motiválja a beosztottjait, de ekkora előítélettel, amit itt megosztott velünk, innen, első ránézésre, igen félhetnek tőle.
Nos, ez önmagában nem baj, mi több, az Ő dolga, ha így van.
Ám köztudott, -és zso2-től is azt kérem, ne vegye személyesre-, mert tőle függetlenül mondom el, hogy a huzamosan, évtizedet meghaladó időn keresztül félelemben tartott alkalmazott potenciálisan esélyes, hogy pszichikailag, mentálisan leamortizálódik. Csakhogy ez egy értékes, munkáját jól megtanult, és maximális precizitással elvégző ember esetében, profitveszteséget okozóan káros is lehet!
Az ígéretről:
Ígérni akkor ígérj, ha előre látod, hogy teljesíteni tudod, pontosabban be tudod tartani az ígéretedet.
Az tény, hogy a fentebb említett kauzalitásból fakadóan vannak olyan szubjektív tényezők az életünkben, amik kétségessé tehetik egy ígéretünk betartását, de akkor kell mérlegelnünk, hogy mi az, amivel úgymond jóvátehetjük azt annak az előre nem látott tényezőnek a negatív hatását, amely akadályt gördít az adott szavunk betartásában.
Hisz nem mindegy, hogy mi múlik rajta!
Nem mindegy ugyanis, hogy mi az az ígéret.
Például, ha meghívnak ebédre, és nem tudunk elmenni, ott a jelenlévők még tudnak nélkülünk is ebédelni, de illő legalább egy telefonnal kimenteni magunkat, ám ha azt ígértük a barátunknak, hogy kivisszük a repülőtérre, az induló gépéhez, de lerobban a kocsink, ott kevés a telefon, célszerű más megoldást, -alkalmasint kölcsönkocsit- keresnünk a becsületünk megtartása érdekében.
Csak a megnyilvánulás stílusát tartottam trollkodásnak, amire az elmúlt 4 évben még nem volt példa, holott mindig komoly érzelmeket kiváltó témákról esik szó, és többnyire mindenkinek más a véleménye. De egyáltalán nem bántott meg vele, és remélem, ő is túltette már magát ezen a bejegyzésen.