Te ki miatt költekezel?
by Vonzó Vera on Wednesday, November 9th, 2011 | 4 Comments
Ugye, mindenki ismeri azt az érzést, amikor éhesen kétszer annyi kaját rendel, mint amennyit meg bír enni. Pontosan így működik az agy akkor is, amikor kevés pénzed van: hirtelen úgy érzed, minden termékre szükséged van, minden olyan vonzó és ellenállhatatlan, így a válság nemhogy visszább fogna a felesleges költekezésben, még inkább belevisz, hogy tompítsd a sóvárgásodat.
Tegnap egy érdekes beszélgetést hallgattam a témában. Gazdasági, pszichológiai, szociológiai és spirituális oldalról is magyarázták a túlköltekezés mechanizmusát. Engem egyetlen gondolat fogott meg: egy férfi arról beszélt, hogy a válság ellenére (ami az ő családját is súlyosan érinti), az elmúlt években komoly megtakarítást tudott felhalmozni. Amikor megkérdezték, hogy mégis hogyan, csak ennyit válaszolt: “Nem figyelem, mit csinálnak a szomszédaim.”
Hello,
Ez így igaz, én is inkább azon vagyok mi az ami igazán szükséges. Azt is tudom, hogy hamarosan jobbra fordulnak a dolgok és akkor megint költhetek “szükségtelen ” dolgokra, és addig meg azt élvezem ami van.
Sziasztok
Ancilla
[...] végig, mielőtt egy böröndnyi pénzt kiadnál, s elköteleznéd magad. Olvasd el pl. ezt a rövid bejegyzést. Ne azért vegyél drága telefont, mert a szomszédnak van. Persze, ha végig gondoltad mindezt, [...]
Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a videót, pont illik a témához.
Pénz nélkül élni:
http://vimeo.com/30364074
Sziasztok!
Válság??? Én még a híradót sem nézem, néha a kolléganőim panaszkodásából tudatosul bennem, hogy “válság van” a világban. Bár nálam a helyzet még jobb is, mint a “válság” előtt.
Oké, nem vagyok vak, azt látom, hogy a termékek egyre drágábbak, a fizetésem pedig nem nőtt ehhez jelentősen. De ha szükségem van valamire, akkor valahogyan mindig megoldódik. Ha kell valami, eszembe sem jut, hogy az a fizetésem segítségével lesz az enyém. Hanem majd valahogyan, de mindenképpen. :))
Egyébként én megkapom a fizetésem és azonnal leveszem a számláról, mert én csak úgy érzem az enyémnek, ha a fiókomban van. Külön borítékba teszem azt, amit “már kifizettem”, tehát a rezsi, az albérlet, a törlesztés… a többi pedig marad. Az a vagyonom.
A pénztárcámba teszek egy nagyobb címletet, és úgy képzelem én abból gazdálkodom, és az több mint elég mindenre. (ha igaz, ha nem, a lényeg, hogy én elhiszem), és biztonságban érzem magam, mert a fiókban még van BŐVEN! (ha igaz, ha nem)
És sokszor nem kell hozzányúlnom a fiókban lévő készlethez, mert ha kell valami akkor kapok valakitől, vagy éppen le van árazva jelentősen, vagy valami mellékes jövedelem érkezik. És ha nagyobb kiadásom lesz hirtelen, akkor általában azt az összeget találom a fiókban, amire szükségem van.
Ha józan ésszel nézzük, én nagyon szerencsétlen helyzetben vagyok: albérlet, minimálbérnél alig több fizetés, bizonytalan mellékjövedelmek, svájci frank hitel, egy anyagilag problémás család… de ha úgy érzem, én biztonságban vagyok, akkor bizony nem fenyeget semmi veszély! :) Csak el kell hinni, hogy ez nem olyan komoly, mint amilyennek tűnik.
Olyan ez, mint mikor a szegény kislány a tanya udvarában játszik és elhiszi, hogy ő a királylány. Vagy amikor a farkas fut a gyalogkakukk után, és a szakadék fölött addig nem zuhan le, míg le nem néz, hogy milyen magasan van.
Én nem költök se többet se kevesebbet mióta válság van. Mert nem is veszek tudomást a válságról. Szelektáló típus vagyok, így amúgy se kerülhetnek be felesleges dolgok az otthonomba.
Elnézést hogy kisregényt írtam.
Üdv
Beki